Ütőér

Az ócska csillár a szoba alacsony mennyezetén még mindig imbolygott a feje fölött, meg-megvilágítva a szögelt lábú ágy felé alászálló porszemeket, mikor ritmikus összehúzódásokkal kísérve a vaginájába lövellt az ondó. A férfi akkor kólintotta oldalba, amikor nem sokkal korábban - mintegy előjáték gyanánt - kibújt a valaha szebb napokat látott kopott atlétatrikójából.

–      A kurva életbe! – mordult fel azonnal. – És ha elvágja a csuklóm a rohadt üveg!? Akkor mi van!? Visszakapom a pénzem!?

Aztán, miközben a nő enyhén szétterpesztett meztelen combjai közé helyezkedett, még hozzátette:

–      Hogy gondoljátok ezt a mocskos striciddel!? Az ember szemét kiveri az a rohadt lámpa! Nem lehet feljebb akasztani?

Ez utóbbi kérdésnek már az ízét is érezte az arcában a nő. Fokhagymás abált szalonna és műanyagpalackos, savanyú sör keveréke, amelyen mélyről átüt a férfi egész felsőtestéből áradó olcsó, füstszűrő nélküli csempészett cigaretta maró sűrűsége. Áfamentes… Ahogyan ő is.

Nagy erőfeszítéssel hosszú másodpecekig visszatartotta a lélegzetét, de az sem segített. A hosszúra nyúlt pillanat alatt végig úgy érezte, hogy az arcának minden apró négyzetmillimétere ezernyi apró ízlelőbimbóval van tele; sőt, az egész elülső koponyája egy óriási felületű, fülek és szemek nélküli szaglóhám. Aminek a homogenitását középen két pici orrlyuk és egy apró szájnyílás szakítja meg.

És ezt a hatalmas szaglóhámot hiába is próbálta kimozgatni valahová, bárhová, csak innen el, messzire, hiába próbálta 180 fokkal elfordítani a fejét, a kevés műanyaghabbal töltött műszálas párna 90 foknál kemény megálljt parancsolt.

–   Nyisd már szét rendesen a lábaidat, te ribanc! – csúszott ki az abált szalonnából… A „ribanc” szó felharmonikusai között a nő némi vöröshagymás juhtúrót vélt felismerni.

­–   Hm. Ez rejtélyes... Szeretője van? – próbálta minél hangosabban gondolni, hogy elterelje figyelmét a - nem a saját nedveitől síkos - nagyajkaihoz nyomódó kemény valamiről. – Még a síkosság is rossz szagú, olcsó műanyag – suttogta aztán maga elé, miközben próbált visszaemlékezni, hogy visszacsavarta-e a kupakot.

–      És ha ütőeret talál a rohadt üveg, akkor mi van!? Hm? – Ez már néhány pillanattal később, egy méterrel magasabbról, sliccgombolás közben hangzott el. Legalább ritkult kicsit az előbbi, testét a gyűrött-foltos lepedőbe préselő sűrű levegő.

A férfi nem engedte el az anatómiát:

–       Tudod, mi az az ütőér, szivi!? Lefogadom, hogy fingod sincs!? – vitte fel a hangsúlyt a kijelentő mondata végén. – Legközelebb veszélyességi pótlékot fogok levonni az árból, szivi! Esküszöm… Veszélyességi pótlék! ­– ismételte el, miközben a másik kezét is beledugta a dohány-színű és -szagú kardigánjába. Mintha beleszeretett volna a kifejezésbe.

Aztán lenyomta a piszkos, zsíros tapintású alumínium kilincset, és - mintegy köszönés helyett - harmadszor is elmondta: – Veszélyességi pótlék!

A nőnek még csak nagyon lassú iramban kezdett el csökkenni a több mázsás súlya, hiszen még nem zárult be az ajtó a vendég mögött. Aztán a folyamat meg is torpant néhány röpke pillanatra, amikor a férfi még visszaböfögte az apró, levegőtlen szoba lebegő posványába:

­­– Legközelebb csökkentett ár…

Az egyszerű mondat végére a nagy zörejjel becsapódó, tonnásnak tűnő bejárati ajtó tette ki az írásjelet.

A nő elmosolyodott magában. Hiszen tudta, hogy már nem lesz „legközelebb”...

szöveg nélkül ...

szöveg nélkül...

Üzleti ügyek 2.

Elhúzta a titkári előtér falába rejtett kis mosdóhelyiség tolóajtaját, majd felsőtestét előredöntve a kagyló fölötti tükörbe hajolt, hogy gyorsan megigazítsa a sminkjét.

Miután végzett, még ugyanabban a testhelyzetben néhány pillanatig visszatartotta a lélegzetét, és hallgatta a nem sokkal korábbi nyüzsgést lassan felváltó csendet. A háttérben csak a klíma békés, monoton zümmögése hallatszott a falak felől.

Egyedül volt az irodaház legfelső emeletén, a péntek délutánnak köszönhetően már mindenki elszivárgott. Mindenki rohant valahová. Ki a családjához, ki a barátaihoz, ki a hobbijához, és ki a szeretőjéhez. Ő nem rohant; ő várt. A szeretőjére. Szokatlan érzés volt kimondania magában. „Szerető.” Igazából nem tudta volna pontosan megnevezni a kapcsolatukat. Már sokszor nekifutott, hogy a helyére tegye, de soha nem jutott a végére. Egy ponton mindig elakadt: vajon a férfi szerelmes belé, vagy ő (is) csak szexet akar tőle, vele. Egyszerűen nem tudott eligazodni Steve-en. Amikor néha nyíltan rákérdezett az érzéseire, a férfi valamilyen idétlen poénnal próbálta másfelé terelni a beszélgetést. Ezt az egyet nem szerette benne, és ilyenkor mindig visszakozott egy fél lépést. Nem volt szüksége egy gyerekes, éretlen pasira.

Másfelől a férfi – a szexben – nagyon is tudott határozott és kemény lenni. Imádta, amikor a cég belvárosi garzonjának kihúzott kanapéján négykézlábra állította, fenékkel kifelé, majd mögé térdelt, és – beszorítva a háttámlához – úgy hágta meg hátulról egy csődör elementáris párzó ösztönével, hogy ő közben mozdulni se tudott…

Ugyanakkor a férfi időnként szeretett alárendelt szerepet is játszani az ágyban. Hihetetlenül tudta élvezni, amikor a meztelen puncijával az arcára ereszkedett terpeszben. Csak nyalta és nyalta, hosszan, szenvedélyesen. Ilyenkor ő többször is elélvezett, és utána már kielégülve bukott rá a férfi formás, vastag farkára, hogy a csúcs felé repítse, de a hosszas szopás közben újra életre kelt a lábai köze, és a puncijával fejezte be a megkezdett „tevékenységét”.

Akkor most macsó vagy sub? Vajon melyik az igazi arca?

És mit akar? Újra a százszor feltett kérdés. Nem tudott eligazodni rajta. Néhány hónapja, egy konferencián ismerkedtek meg, és már az első pillanattól kezdve kölcsönösen szimpatizáltak egymással. A nőnek bejött a férfi sármos mosolya, és visszafogott eleganciája. Nem utolsósorban a humorát is imádta. És persze egy hullámhosszon is voltak az elejétől, ami meggyorsította az egymáshoz közeledés és egymásra találás folyamatát. A szex terén az első néhány alkalommal ugyan csak az orális játékokig jutottak, de aztán később annál nagyobb hévvel vágtak bele, hogy a valóságban is kiéljék a legváltozatosabb fantáziáikat…

Gondolatait a folyosó felől tisztán behallatszó csengőhang szakította félbe, ami a lift érkezését jelezte. Újra izgalomba jött, és egy hirtelen ötlettől vezérelve – hogy a közös idejüket meghosszabbítsa néhány másodperccel –, kigombolta a blúza felső gombjait, majd a szoknyáját felemelve kibújt a bugyijából is, és a pipere táskájába gyűrte.

A férfi óvatosan, kopogtatás nélkül nyitott be az előtérbe, miközben tekintete elidőzött az ajtó melletti névtáblán az imádott néven: Bethany Milton. Szerette volna meglepni a nőt. Amíg a lifttel felfelé tartott, úgy képzelte, hogy Bethany majd az irodájában ül, háttal a bejáratnak, a távoli felhőkarcolókat bámulva. És persze őróla fantáziálva. Arra gondolt, hogy majd halkan mögé lopózik, és miközben hátulról gyengéden benyúl a blúza alá, oldalról beszívja finom illatát, és gyengéd üdvözlő csókokat lehel a nyakába.

Ehhez képest kellemes meglepetéséként érte, hogy már az előtérbe lépve oldalt rögtön a nő formás hátsó domborulatait pillantotta meg. A fenekét, ami uralta a helyiséget. A kívánatos, gömbölyödő hátsóján feszült a szoknya, ahogy a nő előredöntötte a felsőtestét. Steve néhány lépéssel közvetlenül mögötte termett.

Először két oldalt simította végig gyengéden a nő csípőjét, miközben a tükörben megkereste a tekintetét. Egymásra mosolyogtak.

– Üdvözlöm hölgyem, megenged egy kézmosást?

– Természetesen, uram, csak szolgálja ki magát! – válaszolta Bethany játékosan a tükör felé. – Ha nem zavarja, közben maradnék.

– Külön kérni akartam a segítségét – válaszolta a férfi, miközben ágyékát a nő fenekéhez érintette.

Aztán a nő teste mellett két oldalt előrenyúlt, és várakozón a csap alá tartotta a kezeit tenyérrel felfelé. Bethany lassan megengedte a vizet, majd kezeit a vízsugárba tartotta a férfié fölött. Játszadozva forgatta jobbra-balra, hagyta, hogy a langyosan csordogáló, áttetsző víz a kezei közül folytassa útját a férfi felé. Aztán tenyerével Steve kezei alá nyúlt, végigsimította a kézfejét, majd összezárta őket, kvázi imádkozó kéztartásba. Ezután folytatta a kézfejeket simogató mozdulatait, majd egy idő után a lágy simogatásból fokozatosan masszírozó mozdulatokba váltott. A férfi közben csak hagyta magát, jólestek erős kezeinek a gyengéd mozdulatok. A nő jobb válla fölött a tükörbe tekintett, és hosszan nézte Bethany átszellemült arcát: lesütött szemhéját és félig mosolyra húzódó száját. Miközben teljesen ellazította a kezeit, megszólalt:  

­– Mossál meg.

A nő ekkor bal tenyerét a szappanadagoló alá tartotta, majd jobbjával két nagy adag sűrű, matt fehér folyadékot nyomott a közepébe. A férfit érezte, ahogy a nő fenekének nyomódó férfiassága megmozdul az alsónadrágjában.

– Egy pillanat – mondta gyorsan, majd hirtelen a nadrágja sliccéhez nyúlt, és kiszabadította magát. Miközben a nadrág a bokájáig csúszott a lábain, a farka úgy bukkant elő, mintha hosszú álomból nyújtózna ki.

– Engem is szabadíts ki! – kérte a nő, és közben a férfihoz nyomta a fenekét. – Meleg van a szoknyám alatt.

Persze fölösleges volt kérnie, mert Steve közben már fel is hajtotta a szoknyáját, ráterítve a hátára. Az elé táruló látvány, a nő meztelen, csodálatos feneke még jobban beindította, érezte, hogy a behatolást most nem fogja majd megelőzni részéről Bethany puncijának a kinyalása.

Életre kelő farkát a nőhöz nyomta, és mindketten élvezték, ahogy a csupasz testrészek egymáshoz simulnak.

Aztán visszatért a megkezdett játékukhoz: újra előrenyújtotta a kezeit, és hagyta, hogy a nő a sűrű, fehér folyadékkal alaposan bekenje kívül-belül. A szappantól csúszóssá váló bőrfelületeik könnyedén siklottak egymáson. Megint csak a nő fogta közre kívülről a férfit, fel-le csúsztatva tenyerét a kézfejein. Mutatóujja a férfi mutatóujjára simult, középső ujja a középsőre, gyűrűs a gyűrűsre, kisujj a kisujjra. Simította-masszírozta alaposan, hosszában fel-le, fel-le. Aztán a férfi szétnyitotta ujjait, így a nő a törékeny ujjaival benyomult az ujjközökbe, úgy folytatta a masszírozását. A férfi ujjai szétálltak, mint valami rossz ribanc lábai, és a nő újra és újra becsúsztatta közéjük ujjait a síkos szappanon.

A férfi egyre nagyobbra nőtt a nő fenekének a vágatában, és ösztönösen lassú párzó mozdulatokba kezdett a csípőjével.

Aztán Bethany a bal kezét lazán ökölbe szorította, és az összezárt mutatóujja és a hüvelykujja töve által formázott bezárt rést a férfi jobb tenyeréhez dörzsölte körkörösen. A férfi visszasimogatott, körbeölelve az összezárt, gyenge női kézfejet, körbe-körbe, gyorsulva, majd amikor a simogató mozdulatai közben hüvelykujja a nő keze által formázott hosszúkás rés bejáratához ért, megállt egy pillanatra, és megpróbálta benyomni ujját az összezárt nyílásba. A nő ellenállt, összeszorította a kezét, hogy megnehezítse a férfi dolgát. Steve hiába próbált hüvelykujjával benyomulni a nyílásba, a női kézfej nem engedett.

– Engedd magad – súgta a nő fülébe. – Engedd magad megdugni.

A nő hátrafordította a fejét, mire a férfi odahajolt, és hosszú csókot nyomott a szájára. Átdugta a nyelvét is, amit a nő viszonzott. Néhány pillanatig csak a csókban merültek el, és Bethany közben enyhített az ökle szorításán, így magába fogadva a nyomuló, erőszakos hüvelykujjat.

És a férfi, miközben a „hosszú” ujjait keresztben végigfektette a nő összezárt ujjain, hüvelykujjával újra és újra benyomult a nyílásba. Egyre gyorsuló ütemben…

Aztán a nő hirtelen abbahagyta a csókot, elhúzta a kezét, és még mindig laza ökölben tartva kifelé fordította, és a nyílás másik oldalát érintette oda a férfi otthagyott hüvelykujjához, majd átvéve az irányítást, most ő húzta rá „magát” a férfira. Néhány húzás után felfelé fordítva függőleges irányba állította, és úgy folytatta a meglovagoló mozdulatokat, le-fel, le-fel.

– Elég! – mondta a férfi, és elhúzta jobbját, majd két oldalról újra megfogta a nő most már meztelen csípőjét.

– Tedd be! – mondta válaszul a nő. – Tedd belém…

A férfi ekkor baljával benyúlt finoman hátulról a nő lábai közé, aki válaszul szélesebbre terpesztette a combjait. A férfi középső ujját a nő már nedves puncijánál tartva jobbjával odaillesztette a duzzadó makkját, majd egy határozott lökéssel a nőbe nyomult, teljes hosszában.

A nő kéjesen felnyögött: – Erre vártam reggel óta…

– Csak reggel óta? – próbált csalódott arcot vágni a férfi, miközben újra és újra a nőbe hatolt hátulról.

De a nő már nem válaszolt a kérdésre. Átadta magát az egyre fokozódó kéjes érzésnek, külön élvezve, ahogy a teste fölötti irányítást fokozatosan átveszi a férfi, hosszú percekre, a hamarosan szétáramló orgazmusig…

Üzleti ügyek

Miközben jobb középső ujját elvette az orrától, magában megjegyezte:

– Mmm. Jó lesz.

Már különben sem fért volna bele az idejébe egy zuhanyzás. Megnyomta az árnyékoló távirányítójának Dark gombját, majd pördült száznyolcvan fokot a bőr karosszékével, így újra a tágas irodája bejárata felé tekintett a mahagóni íróasztala fölött. Miközben az irodában kezdett eluralkodni a diszkrét félhomály, a csukott párnázott ajtót hosszan szuggerálva újra megjelent előtte a két héttel korábbi pénteki találkozója a férfival. Délután egyre jött, – ő előtte fél órával "elővigyázatosságból" már hazaengedte a titkárát –, aztán belekezdtek a közös munkába. Mintegy tíz "hosszú" percen keresztül – a brosúra fölé hajolva ­– megbeszélték az új illat nyitó kampányának a részleteit, aztán nem sokkal később már egymás illatait fedezték fel… Light-os tanulmányozással kezdve, fokozatosan haladva a mélyreható "ismeretszerzésig". A záró kép pedig az volt, hogy ő hátát a párnázott ajtónak vetve, bal combját – amin a fekete harisnyája már szét volt szaggatva – derékszögben felemelve és kitárva, markolja a férfi meztelen fenekét, és húzza újra és újra magába; a férfi pedig az ő csapzott vörös hajába túrva, fejét az ajtóhoz nyomva sziszegi egészen közelről a szájába, hogy "Imádom a finom kis puncid… nyeld el teljesen a vastag farkamat… Élvezd, ahogy duglak, te ribanc … ”

Aztán tekintete egy kicsit lejjebb siklott az asztali álló naptárára, ahol az erre a pénteki napra nagy piros betűkkel bevésett „Cardamom Zrt. – 13-14 óráig” sor visszazökkentette az iroda jelen idejű fizikai valóságába. A cége vezérigazgatói székébe. Aztán néhány röpke pillanatig elgondolkodott, hogy ha annak idején történetesen másképp indul a karrierje, akkor két héttel korábban – 100 adózatlan dollárért – más városban, más ajtón, más férfi fenekét markolva él át – talán – másfajta, fizetett orgazmust. És abban a helyzetben talán a ribanc játszotta volna el vendége kedvéért a vezérigazgató asszony szerepét.

– A francba, ezt elcsesztem – gondolta át újra. – Ha hétfőre tolom a Cardamom-ot, akkor most már rég a férfi markolná a szakadt harisnyás combom újra! Másrészről viszont büszke is lehetek magamra az ügyes szervezésért, mert így az üzlet szempontjából is felszabadultabb lesz a hétvégém.

Benne volt a pakliban, hogy a teljes körű, profi előkészítés ellenére az öreg – a nő magában csak így hívta a Zrt. vezetőjét ­– két nap alatt meggondolja magát, és visszakozik. 

Így viszont két órára alá lesz írva a Cardamom-megállapodás a részvényekről, két óra tíz perckor mosolyra húzódó szájjal belép a férfi a párnázott ajtón, majd háromnegyed háromkor ­– mintha mi sem történt volna… vagyis: mintha sok minden történt volna –, kilép ugyanott, az alagsori konditerem zuhanyzójában rendbe teszi magát, majd negyed négykor beszáll lent a taxiba, hogy elérje az ötórás párizsi gépet.

Az iroda falán a nagymutató a 11-esre ugrott. Még öt perc a tárgyalásig. Úgy érezte, hogy a két óra tíz perc már sose jön el. Ami azt illeti, alaposan ki volt éhezve. Az elmúlt két hétben kb. nulla aktivitást mutatott a szexuális élete. Ugyan majdnem minden este hullafáradtan került az ágyába, de azért időnként baromira el tudta volna viselni legalább a férfi nyelvét a lábai között. Csak kiterülve, kezeit-lábait széttárva, lehunyta volna a szemét, és átadta volna magát a testében fokozatosan szétáramló finom élvezetnek… Még talán a férfi régi vágyának, a kikötözésnek is engedett volna. Vagyis nem lett volna ereje ellenkezni...

– Na nee ­– súgta maga elé, amikor érezte, hogy már a fantáziája hatására kezdett benedvesedni. Ezt így nem lehet tovább. Egy óra múlva alaposan meg kell majd dugnia! Miután kinyalt. Miután kinyalta belőlem a nedveimet.

Hogy meggyőződjön róla, hogy nem csak képzelődött, középső ujját újra a bugyijába dugva megérintette magát.

­– Hát igen, semmi kétség. Azonnal másfelé kell terelnem a gondolataimat, ha nem akarom, hogy átüssön a bugyimon.

Nedves ujjbegyét újra az orrához emelte:

– Talán az orált mégse kéne engedem... 

Persze ismerte a férfit, tudta, hogy imádja nyalni, minden körülmények között. Nála nyalás nélkül nincsen szex. És valami rejtélyes oknál fogva az izzadságáért is odavolt, mindig nemtetszését fejezte ki, amikor meglátta kezében az izzadásgátló stiftjét. Ilyenkor ő általában már rutinszerűen nyugtázta magában, hogy egy igénytelen vadember rejtőzött el az intelligens külső mögött. Egy ösztönei által vezérelt ősember a huszonegyedik századi kultúrlény mögött.

„Meg kell ízlelnem, alaposan fel kell térképeznem előzetesen, hogy hová kerül majd a legnemesebb testrészem!” – próbálta a férfi időnként – nem túl hathatósan – bizonygatni ennek a fajta szenvedélyének a indíttatásait. „Utat kell neki csinálnom”

– Na jó, ez utóbbiban van valami – ismerte el magában a nő. – Mindenesetre a következő egy órában próbálok majd nem izzadni…

A tárgyalás szerencsére pörgősen zajlott, a megbeszélés utolsó harmadában az öreg hozta a szokásos poénjait, így hamar eltelt az egy óra. A végén, a tervezett időpontra az összes aláírás rákerült a megállapodásra. Az elköszönés kötelező udvariassági formuláit követően a nő még halkan odasúgta a delegációt kísérő titkárának:

– ­ Köszönöm, Tommy, ma már nem kell visszajönnöd! Hétfőn találkozunk!

Gyorsan összepakolta a tárgyalóasztalon az iratait, majd a pipere táskáját magához véve kilépett az irodája előterébe…

- folyt köv., hamarosan -

Mélyvörös

Hosszan nézte a nő – elegáns kávéscsészéje oldalára simuló – középső ujját. A mélyvörös körmét… Amikor a nő beszéd közben – tudatosan vagy öntudatlanul? – elkezdte "simogatni" a törtfehér porcelánt, a férfi már nem tudott a szavaira figyelni többé. Elképzelte, ahogy esténként a franciaágyon átlósan végig fekve a takaró alatt végighúzza a punciján alulról felfelé, majd a mélyvörös köröm a nedves csiklóján megáll egy pillanatra… aztán belekezd középső ujjával a már annyiszor végigcsinált mozdulatsorba. Hosszú, kéjes mozdulatsorba. Eleinte csak finoman, lassan, fel-le, fel-le, fel-le… A vörös kemény köröm bele-belesüpped a puha, izgalmas vágatba… fel-le, fel-le, fel-le… Unalmasnak tetsző mozdulatok. Ha a körme színtelen lenne, és nem ott siklana könnyedén fel-le, ahol éppen siklik, talán simán átugrana fölötte még egy szűz kamasz fiú tekintete is.

Így azonban… a férfinak meg kell igazítania magát. Benyúl villámgyorsan, és kényelmesebb helyzetbe fordítja, így szabadabban teljesedhet ki a végső mérete felé.

A vöröslő körmű középső ujj alatt a csikló is készül lassan növekedni… fel-le, fel-le, fel-le… A nő érezni kezdi, hogy a nedvei valahol mélyen belül ­– testét kéjes érzésekkel eltöltve – útjukra indulnak, de az elején még rásegít: a szájában hosszú másodpercek óta összegyűjtött nyálát egy szempillantás alatt a középső  ujjának ujjbegyére engedi, és a keze már újra a szétnyitott combjai között folytatja a megkezdett örömszerző masszírozását.

Szemeit lehunyja, és máris szerelme hajol fölé. Érzi a megszokott, de mint mindig, most is vadító parfümje illatát, ami az izmos felkarja alatt termelődő saját illatával vegyülve válik tökéletessé.

Mélyen beszívja… mintha orrával közvetlenül a szívébe szívná… És onnan minden irányba szétterjedve, fokozatosan szétáramlik testében… a kezein keresztül az összes ujjbegyéhez, és lefelé a hasán át haladva – a lábai között nagyobb dózist elnyelve – a lábain keresztül áramolva teste legtávolabbi pontjaihoz, a lábujjaihoz eljutva, mindenhol kéjes bizsergést  hagyva maga után…

A férfi fél kézzel az ágyra könyököl mellette, sármosan rámosolyog, majd miközben a másik kezével gyengéden végigsimítja a testét, finom csókot lehel a szájára… – Hiányoztál – súgja már a fülébe, aztán a fülcimpájára szór apró puszikat, csak hogy utána a szájába vehesse, és finoman eljátszadozzon vele a nyelvével… A nő átöleli, végigsimítja a hátát, hosszan, majd az izmos hátsójához ér, és belemarkol. Lábai közt érzi a férfit, neki feszül a duzzadó makk… Még jobban széttárja combjait, hogy utat engedjen a férfi – és saját – vágyainak… A férfi azonban altestével még kivár… Fent már a melleit csókolja, majd az egyik bimbóját nyalja végig, és a szájába veszi…

– Szívjad! – kérleli a nő – Aztán gyere belém… Kívánlak… Akarlak… 

– Mit szeretnél? – kérdez vissza a férfi – miközben a másik mellére vált. – Mit akarsz? Mit akarsz belőlem? – és a szájába veszi azt a mellbimbóját is.

– Téged akarlak! Az egész tested! – mondja vágyakozva a nő, csípőjét a férfi ágyékához nyomva. – A farkadat akarom! Hatolj belém! Dugd be az álló faszodat a nedves puncimba! Gyere!

És a férfi "megkegyelmez": egy határozott lökéssel áttöri duzzadó makkjával a gyenge védelmet, és végignyomul farkával a nedves résben… tövig, vastagságával is teljesen kitöltve.

– Gyerünk! Csináld! Basszál! – kérleli most már felbátorodva a nő. – Basszál meg! Imádom a farkad!

Majd megmarkolja két oldalt a férfi csípőjét, első lökéseit követve kezeivel, aztán feljebb kúszik a testén, szorosan magához húzva. Közben a férfi szájával rátalál az ő szájára, és ­– miközben odalent egy pillanatra se áll le párzó mozdulataival ­– átdugja nyelvét, és hosszú, szenvedélyes smárolásba kezdenek…

A franciaágyon átlósan végigfekvő nő már lerúgta magáról a takarót, középső ujjaival körkörös mozdulatokkal izgatja a csiklóját… közben a másik keze három középső ujját egymáshoz szorítva mélyen magába nyúl, majdnem teljesen kitöltve a hüvelyét… és amint tövig benyomja, rögtön ki is húzza, majd újra be, és újra ki, és újra be… – Csináld, ne hagyd abba, kérlek! Csak basszál, csak basszál…