Hosszan nézte a nő – elegáns
kávéscsészéje oldalára simuló – középső ujját. A mélyvörös körmét… Amikor a nő
beszéd közben – tudatosan vagy öntudatlanul? – elkezdte "simogatni" a törtfehér
porcelánt, a férfi már nem tudott a szavaira figyelni többé. Elképzelte, ahogy
esténként a franciaágyon átlósan végig fekve a takaró alatt végighúzza a
punciján alulról felfelé, majd a mélyvörös köröm a nedves csiklóján megáll egy
pillanatra… aztán belekezd középső ujjával a már annyiszor végigcsinált
mozdulatsorba. Hosszú, kéjes mozdulatsorba. Eleinte csak finoman, lassan,
fel-le, fel-le, fel-le… A vörös kemény köröm bele-belesüpped a puha, izgalmas
vágatba… fel-le, fel-le, fel-le… Unalmasnak tetsző mozdulatok. Ha a körme
színtelen lenne, és nem ott siklana könnyedén fel-le, ahol éppen siklik, talán simán átugrana fölötte még egy szűz kamasz fiú tekintete is.
Így azonban… a férfinak meg kell
igazítania magát. Benyúl villámgyorsan, és kényelmesebb helyzetbe fordítja, így
szabadabban teljesedhet ki a végső mérete felé.
A vöröslő körmű középső ujj alatt
a csikló is készül lassan növekedni… fel-le, fel-le, fel-le… A nő érezni kezdi,
hogy a nedvei valahol mélyen belül – testét kéjes érzésekkel eltöltve –
útjukra indulnak, de az elején még rásegít: a szájában hosszú másodpercek óta
összegyűjtött nyálát egy szempillantás alatt a középső ujjának ujjbegyére engedi, és a keze már újra
a szétnyitott combjai között folytatja a megkezdett örömszerző masszírozását.
Szemeit lehunyja, és máris
szerelme hajol fölé. Érzi a megszokott, de mint mindig, most is vadító parfümje
illatát, ami az izmos felkarja alatt termelődő saját illatával vegyülve válik
tökéletessé.
Mélyen beszívja… mintha orrával
közvetlenül a szívébe szívná… És onnan minden irányba szétterjedve, fokozatosan
szétáramlik testében… a kezein keresztül az összes ujjbegyéhez, és lefelé a
hasán át haladva – a lábai között nagyobb dózist elnyelve – a lábain keresztül
áramolva teste legtávolabbi pontjaihoz, a lábujjaihoz eljutva, mindenhol kéjes
bizsergést hagyva maga után…
A férfi fél kézzel az ágyra
könyököl mellette, sármosan rámosolyog, majd miközben a másik kezével gyengéden
végigsimítja a testét, finom csókot lehel a szájára… – Hiányoztál – súgja már a
fülébe, aztán a fülcimpájára szór apró puszikat, csak hogy utána a szájába
vehesse, és finoman eljátszadozzon vele a nyelvével… A nő átöleli, végigsimítja
a hátát, hosszan, majd az izmos hátsójához ér, és belemarkol. Lábai közt érzi a
férfit, neki feszül a duzzadó makk… Még jobban széttárja combjait, hogy utat engedjen
a férfi – és saját – vágyainak… A férfi azonban altestével még kivár… Fent már
a melleit csókolja, majd az egyik bimbóját nyalja végig, és a szájába veszi…
– Szívjad! – kérleli a nő – Aztán
gyere belém… Kívánlak… Akarlak…
– Mit szeretnél? – kérdez vissza
a férfi – miközben a másik mellére vált. – Mit akarsz? Mit akarsz belőlem? – és
a szájába veszi azt a mellbimbóját is.
– Téged akarlak! Az egész tested!
– mondja vágyakozva a nő, csípőjét a férfi ágyékához nyomva. – A farkadat
akarom! Hatolj belém! Dugd be az álló faszodat a nedves puncimba! Gyere!
És a férfi "megkegyelmez": egy
határozott lökéssel áttöri duzzadó makkjával a gyenge védelmet, és végignyomul
farkával a nedves résben… tövig, vastagságával is teljesen kitöltve.
– Gyerünk! Csináld! Basszál! –
kérleli most már felbátorodva a nő. – Basszál meg! Imádom a farkad!
Majd megmarkolja két oldalt a
férfi csípőjét, első lökéseit követve kezeivel, aztán feljebb kúszik a testén,
szorosan magához húzva. Közben a férfi szájával rátalál az ő szájára, és –
miközben odalent egy pillanatra se áll le párzó mozdulataival – átdugja
nyelvét, és hosszú, szenvedélyes smárolásba kezdenek…
A franciaágyon átlósan végigfekvő
nő már lerúgta magáról a takarót, középső ujjaival körkörös mozdulatokkal
izgatja a csiklóját… közben a másik keze három középső ujját egymáshoz szorítva
mélyen magába nyúl, majdnem teljesen kitöltve a hüvelyét… és amint tövig
benyomja, rögtön ki is húzza, majd újra be, és újra ki, és újra be… – Csináld,
ne hagyd abba, kérlek! Csak basszál, csak basszál…
Tisztelt Olvasóim!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elolvasták első kis írásomat!
Amennyiben lenne még egy-két percük az oldalamra, szívesen venném a rövid hozzászólásukat!